Sipos Sándor (1925-1983)

Iskolateremtő kutató, tanár, tudományszervező, szakíró; Gödöllőn szerez oklevelet, majd ugyanitt tanársegéd. 1958-tól a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben (később Talajművelési Kutatóintézet), Karcagon vezető tudományos beosztásokban dolgozik. Szervezője és szerkesztője a

Talajtermékenység c. tudományos folyóiratnak. Országos és nemzetközi programok irányítójaként a kötött csernozjom, réti és szikes talajok művelési, trágyázási, mechanikai javítási feladatait, a talaj fizikai állapota és a növények fejlődése összefüggéseit kutatta.

Munkatársaival kidolgozta a főbb hazai talajtípusokon alkalmazható periódusos mélyítő művelés rendszereit: “a mélyítő művelést a talajművelés rendszerének egy láncszemeként tekintem. (…) a mélyítő művelés gazdaságosságát az utána következő években végzett művelések összessége és ezek költsége is befolyásolja”.
1974-től gödöllői professzorként a homoktalajok, a barna erdőtalajok termékenységének növelése, a mezőgazdasági melléktermékek trágyaként való hasznosítása, a talajművelés csökkentése témákban végzett kutatásokat számos tanítványával és kortársával együtt.

Fő művének az 1978-ban kiadott Földműveléstan tankönyv “Talajművelés” fejezete tekinthető, amelyben a művelés rendszerezése és a periódusos mélyművelés elvi és gyakorlati feladatainak összegzése máig útmutatóként tekintendő.

Forrás: SZIE-MKK-NTTI