Gyárfás József (1875-1965)

Édesapja egykori óvári gazdász, egy Zemplén megyei uradalom számvevője volt. Gyárfás József Sopronban végezte el a középiskolát, érettségi után a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára iratkozott be, ahol 1896-ban végzett. Egy év múlva tért vissza Cserháti Sándor munkatársául, s mellette dolgozott 1909-ig. 1899-ben a magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáshoz helyezték, amelyet ugyancsak Cserháti irányított. 1901-től az állomás aradi kirendeltségét vezette. Cserháti halála után 1909-ben őt bízták meg a kísérleti állomás vezetésével. 1933-ban innen vonult nyugdíjba, de még évtizedekig tevékenykedett a kísérleti intézetben és a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és utódintézményeiben. Pályája kezdetétől bekapcsolódott a trágyázási és műtrágyázási kísérletekbe, gyakorlati célja a talaj termelékenységének fokozása volt. Részletesen foglalkozott a zöldtrágyázás kérdéseivel, de a szántóföldi takarmánytermesztésben is maradandót alkotott, nevéhez fűződik a hazai pannonbükköny kinemesítése és a fehér somkóró termesztésének meghonosítása. Gyárfás kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező kutató és gyakorlati szakember volt. Húsz önálló művén kívül mintegy 600 szakközleményt írt hazai és külföldi szaklapokba. Évtizedeken át vezette a „Köztelek” Növénytermesztés és Trágyázás rovatát, sok előadást tartott, többek között a rádióban is. Munkásságáért a Kossuth-díj 2. fokozatával (1955) és Munka Érdemrenddel tüntették ki. Keszthelyen temették el. Emlékét ma utca neve őrzi Mosonmagyaróváron.

Forrás: Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 1. p. 709-712.
Tuba László: http://mmel.nansoft.hu/?o=szc&c=181