A Sipos tanítványok minden novemberben (Sipos Sándor 1925. november 9-én született) elzarándokolnak a Tolna megyei Várongra, ahol helyi lakosokkal együtt a Fő utca 45. számú (szülő) ház falán lévő emléktáblán koszorút helyeznek el. A tanítványok az iskolateremtő tudósra emlékeznek, a helybeliek közül néhányan Sándorra vagy Sanyi bácsira.
Sipos Sándor a Gödöllői Egyetemen szerzett oklevelet. Az aspirantúrát követően a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, Karcagon dolgozott.
Országos és nemzetközi kutatási programok irányítójaként a kötött csernozjom, réti és szikes talajok művelési, trágyázási, mechanikai javítási feladataival, valamint a talaj fizikai állapot és a növények fejlődése összefüggéseinek vizsgálatával foglalkozott. Munkatársaival 1958-1978 között dolgozta ki a főbb hazai talajtípusokon alkalmazható periódusos mélyítő művelés rendszereit.
Erről így írt: “…a mélyítő művelést a talajművelés rendszerének egy láncszemeként tekintem. (…) a mélyítő művelés gazdaságosságát az utána következő években végzett művelések összessége és ezek költsége is befolyásolja.”
A fő elv az időközönkénti mélyművelés, a közbeeső időszakban kis költség- és időráfordítás igényű, sekélyebb művelés alkalmazása. A periódusidőt a mélyművelés tartamhatása szerint szabták meg, amely a módszer kidolgozásakor 4-5 év volt. Az időjárási szélsőségek hatása, a talajok szervesanyag-tartalmának romlása napjainkban erősen lerövidíti a tartamhatás idejét. Sipos Sándor 1974. július 1-től haláláig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Földműveléstani és Növénytermesztéstani Tanszék professzoraként a homoktalajok, a barna erdőtalajok termékenységének növelése, a mezőgazdasági melléktermékek trágyaként való hasznosítása, valamint a talajművelés csökkentése témákban végzett kutatásokat számos tanítványával és kortársával együtt. Ahogyan korábban Karcagon, Gödöllőn is iskolát teremtett. Sipos Sándor munkásságában kiemelkedő jelentőségű a talajművelés rendszerbe foglalása, a tarlóműveléstől a vetésig, emellett több évre vissza és előre tekintve. A rendszer legegyszerűbb eleme a művelet, több műveletet foglal magába a művelési eljárás. A művelési rendszert a tarlótól a bevetett talaj felszínének alakításával bezáróan végzett eljárások alkotják. Sipos Sándor az általa kidolgozott gyakorlati hasznú elveit az 1978-ban Lőrincz József szerkesztésében kiadott Földműveléstan tankönyv Talajművelés fejezetében összegezte.
Sipos professzor múlhatatlan érdeme a széleskörűen hasznosítható eredmények elérését lehetővé tevő tudományos munkára késztetés, a kutatói áldozatvállalás erejének megláttatása, és a tudományterület fejlesztésének felvállalása.
