A Magyar Talajművelők Társasága (Hungarian Branch of ISTRO) kiemelt feladatának tekinti tiszteletbeli elnöke, Prof. Dr. Birkás Márta eredményeinek megbecsülését és továbbadását az utókornak. Emlékét szeretettel őrizzük!

Birkás Márta (1951-2024)

Gyászol az agrárium, gyászol a nemzetközi tudományos közösség. Birkás Márta professzor asszony, a talajművelés és a földhasználat oktatója, kutatója, meghatározó személyisége eltávozott közülünk.

Gyászol az agrárium, gyászol a nemzetközi tudományos közösség. Birkás Márta professzor asszony, a talajművelés és a földhasználat oktatója, kutatója, meghatározó személyisége eltávozott közülünk.

Birkás Márta 1951. január 14-én született Jászapátin. Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait. 1974-ben agrármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol 1978-ban summa cum laude doktorált. 1987-ben szerezte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa címet. 1995-ben habilitált, 1997 óta egyetemi tanár. Az MTA doktora fokozatot 2002-ben kapta meg.

1983-óta vezetője és oktatója a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési Tudományok Intézetében, illetve annak jogelődeiben a földműveléstani tudományterületnek. A talajművelés oktatását a jelenkor kihívásaihoz, és a térségi feltételekhez adaptálva újította meg. Új, a szakmai körökben is elismert taxonómiákat alkotott. Tudományos munkásságának jellemző területei a talajminőség javítása, a talajok védelme a káros hatásokkal szemben. Nemzetközileg elismert szakember volt, aki a talajműveléstanban új kutatási területet alapozott meg a művelési eredetű állapothibák felfedésével. Jelentős eredményeket ért el a szárazság- és csapadék-stressz mérhető hatásainak kutatásában. Kidolgozta a környezettel harmóniát teremtő talajhasználat feltételrendszerét. Tudományosan megalapozott módszereit napjainkra több millió hektáron vezették be hazánkban. Nemzetközi elismertségének köszönhetően a termőhelyhez, és klímához adaptált módszereit külföldön is, több országban, különböző talajokon alkalmazzák sikerrel.

Publikációs tevékenysége kiemelkedő volt. Több mint 600 közleménye jelent meg magyar és idegen nyelven. 11 könyve jelent meg amelyeknek szerzője, illetve szerkesztője volt, emellett további 21 könyvben volt társszerző. E kötetek lényegében a szakma alapműveivé váltak napjainkra. Kiemelendő publikációi sorában a tankönyvek folyamatos írása és kiadása. Összesen 27 tankönyv látott napvilágot tollából, és jellemző módon négy alkalommal kapott nívódíjat tankönyveiért. De népszerűsége nem csak a tudományos publikációkban és a tankönyvekben közreadott eredményeinek köszönhető, hanem szinte hihetetlen mértékű szakmai és ismeretterjesztő tevékenységének. Élete során összesen 81 közleménye jelent meg szaklapokban.

Munkásságának követői, eredményeinek alkalmazói révén jelentős hivatkozása van. Műveinek közel kétezer hazai és nemzetközi citációja ismert.
Részvétele a tudományos közéletben ugyancsak meghatározó volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani, Vízgazdálkodási és Növénytermesztési Tudományos Bizottságának. Az egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájának. Tagja, illetve több ciklusban elnökségi tagja volt az International Soil Tillage Research Organisation-nek, alapítója, tagja és elnöke is volt a Magyar Talajművelők Társaságának. Számos hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja (Növénytermelés, Columella, Journal of Agricultural Sciences, ISRN Agronomy, Acta Fytotechnica, Soil Forming Factors and Processes). Ezek mellett több szakmai folyóirat, így az Agrofórum munkájában is részt vett évtizedeken keresztül.

Munkásságának elismerése nemcsak szakmai, hanem állami kitüntetésekben is megnyilvánult. A teljesség igénye nélkül: részesült jószerivel az összes egyetemi kitüntetésben és elismerésben, ugyancsak elismerték munkásságát a társegyetemek is (Debrecen, Nyitra, Brno, Zágráb, Eszék), elnyerte a növénytermesztő szakma legnagyobb kitüntetését, a Surányi János Díjat. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, illetve a lovagkeresztjét is.

Nem lenne hiteles a visszaemlékezés, ha nem említenénk meg Birkás Márta emberi arcát, személyes tulajdonságait. Nagy szorgalmú ember volt, aki lényegében nem ismerte a munkaidő fogalmát. Ha kellett hajnalban, avagy éjszaka is dolgozott. Tanárként nagy népszerűségre tett szert. És végül, de nem utolsósorban meg kell emlékezni a pontosságáról. Szinte hihetetlen, de élete során valószínűleg sosem késett egyetlen percet sem.

Birkás Márta eltávozott, de munkássága, eredményei, emléke itt maradt. Tisztelt Professzor asszony, kedves Márta! Búcsúzunk. Nyugodj békében!

Jolánkai Márton

https://uni-mate.hu/h%C3%ADr/-/content-viewer/birk%C3%A1s-m%C3%A1rta-1951-2024-/20123